Atlasz Gábor festőművész kiállítása
részlet Wehner Tibor megnyitó szövegéből
Magyar Festészet Napja , 2009 október 13.
K.A.S. Galéria , Budapest
Fény és árnyék VI.
Új , tiszta lapokat nyitva többször is új irányba fordul Atlasz Gábor , aki tradicionálisnak ítélhető , expresszív hangvételű olajképein kihalt , különös történések színtereivé alakult belső tereket , és ritkábban a tájban – illetve a szabad tér színekkel átitatott fényzuhatagában – megjelenő emberalakokat ábrázol. E festői , expresszív kifejezéssé érlelt képei mögött , a valóság jelenségeinek , érzelemdús megjelenítésének szenvedélyes szándéka munkál. Az új képek , a Fény és árnyék címmel felvonultatott , képegyüttes más eszmények szellemében születtek meg , a portrészerû kompozíciókon az olaj mellett megjelent az arany háttér , és ezzel összefüggésben a kolorit elsötétült , komorrá vált. A fénnyel átitatott tündökletes színek helyére a barna és fekete mélységes árnyalatai léptek , a műteremberendezések és a tájak helyett az emberalak került festői érdeklődésének középpontjába. A portrészerűen megidézett ördögi , sátáni vonásokat hordozó–sejtető emberalak. Az egységes , a bizáncot és a középkort idéző , transzcendens érzeteket hordozó-közvetítő arany háttér előtt megjelenő félalak furcsa kézmozdulatai , testtartása mintha befelé közvetítô testhelyzetek lennének , ezek a mozdulatok nem a kommunikáció kifejező - vagy segédeszközei , kísérő jelenségei , bár helyzete , magatartásmódja némi aggodalomra ad azért okot. Mintha valamilyen tehetetlenség nyomasztaná, mintha önmagával küzdene. Figyelmesebben szemügyre véve az alakot felfedzhetjük azt is , hogy egy óra van a szájában – és ez a mozzanat minden bizonnyal túlmutat az idő-tényező szimpla kompozícióba-adaptálásán.
Fény és árnyék II.
A sorozathoz illeszkedő különálló képen megfestett jelenet is : a sátáni vonásokkal felruházott figurát valóságos ördögök kötözik meg. Az arany háttér sugárzásában gesztikuláló , fájdalmasan felfelé tekintô , zavart vagy kétségbeesett félalakok sora – akiknek sorsa a sorozat logikája szerint a lekötözéssel teljesedik be – a leírásnak még engedelmeskednek , a stilisztikai osztályba – helyezésük is megoldható – az expresszionisták zseniális vezéralakjára , Francis Bacon-re hivatkozva - , de a megokolás-kísérlettel már szembeszegülnek. Nem jelölhetők meg az alak létezésének eredői – talán az ikonfestészet formai elemeinek festői utalásai a középkorba csatolnak vissza , amelynek ellenpontjaként a jelenidejűséget sugalló óra , különös alak furcsa , különös színjátéka zajlik a középkor sugallatával áthatott képsíkon illetve képtérben , ahol a kerékvágás nem a megszokott , ahol nem mennek rendben az ügyek , ahol abszurditások valóságos álcájában jelennek meg a dolgok. Végső soron a jelenségben a kor tükre körvonalazódik , s a furcsaságok övezte képszereplőben korunk hősét , vagy mindennapjaink áldozatát tisztelhetjük.
Atlasz Gábor új festôi korszakában nyitott , titkokkal és kételyekkel telített , feloldatlan feszültségekben izzó , de talán pontosan ezért termékenyítő hatású , a valóságos és a transzcendens világok közötti átjárásokat nyitó , a jelenkorra reflektáló művekkel gyarapította a jelenkori magyar piktúrát.
Wehner Tibor
művészettörténész
Atlasz Gábor festőművész kiállítása
részlet Wehner Tibor megnyitó szövegéből
Magyar Festészet Napja , 2009 október 13.
K.A.S. Galéria , Budapest
Fény és árnyék VI.
Új , tiszta lapokat nyitva többször is új irányba fordul Atlasz Gábor , aki tradicionálisnak ítélhető , expresszív hangvételű olajképein kihalt , különös történések színtereivé alakult belső tereket , és ritkábban a tájban – illetve a szabad tér színekkel átitatott fényzuhatagában – megjelenő emberalakokat ábrázol. E festői , expresszív kifejezéssé érlelt képei mögött , a valóság jelenségeinek , érzelemdús megjelenítésének szenvedélyes szándéka munkál. Az új képek , a Fény és árnyék címmel felvonultatott , képegyüttes más eszmények szellemében születtek meg , a portrészerû kompozíciókon az olaj mellett megjelent az arany háttér , és ezzel összefüggésben a kolorit elsötétült , komorrá vált. A fénnyel átitatott tündökletes színek helyére a barna és fekete mélységes árnyalatai léptek , a műteremberendezések és a tájak helyett az emberalak került festői érdeklődésének középpontjába. A portrészerűen megidézett ördögi , sátáni vonásokat hordozó–sejtető emberalak. Az egységes , a bizáncot és a középkort idéző , transzcendens érzeteket hordozó-közvetítő arany háttér előtt megjelenő félalak furcsa kézmozdulatai , testtartása mintha befelé közvetítô testhelyzetek lennének , ezek a mozdulatok nem a kommunikáció kifejező - vagy segédeszközei , kísérő jelenségei , bár helyzete , magatartásmódja némi aggodalomra ad azért okot. Mintha valamilyen tehetetlenség nyomasztaná, mintha önmagával küzdene. Figyelmesebben szemügyre véve az alakot felfedzhetjük azt is , hogy egy óra van a szájában – és ez a mozzanat minden bizonnyal túlmutat az idő-tényező szimpla kompozícióba-adaptálásán.
Fény és árnyék II.
A sorozathoz illeszkedő különálló képen megfestett jelenet is : a sátáni vonásokkal felruházott figurát valóságos ördögök kötözik meg. Az arany háttér sugárzásában gesztikuláló , fájdalmasan felfelé tekintô , zavart vagy kétségbeesett félalakok sora – akiknek sorsa a sorozat logikája szerint a lekötözéssel teljesedik be – a leírásnak még engedelmeskednek , a stilisztikai osztályba – helyezésük is megoldható – az expresszionisták zseniális vezéralakjára , Francis Bacon-re hivatkozva - , de a megokolás-kísérlettel már szembeszegülnek. Nem jelölhetők meg az alak létezésének eredői – talán az ikonfestészet formai elemeinek festői utalásai a középkorba csatolnak vissza , amelynek ellenpontjaként a jelenidejűséget sugalló óra , különös alak furcsa , különös színjátéka zajlik a középkor sugallatával áthatott képsíkon illetve képtérben , ahol a kerékvágás nem a megszokott , ahol nem mennek rendben az ügyek , ahol abszurditások valóságos álcájában jelennek meg a dolgok. Végső soron a jelenségben a kor tükre körvonalazódik , s a furcsaságok övezte képszereplőben korunk hősét , vagy mindennapjaink áldozatát tisztelhetjük.
Atlasz Gábor új festôi korszakában nyitott , titkokkal és kételyekkel telített , feloldatlan feszültségekben izzó , de talán pontosan ezért termékenyítő hatású , a valóságos és a transzcendens világok közötti átjárásokat nyitó , a jelenkorra reflektáló művekkel gyarapította a jelenkori magyar piktúrát.
Wehner Tibor
művészettörténész
Atlasz Gábor új festôi korszakában nyitott , titkokkal és kételyekkel telített , feloldatlan feszültségekben izzó , de talán pontosan ezért termékenyítő hatású , a valóságos és a transzcendens világok közötti átjárásokat nyitó , a jelenkorra reflektáló művekkel gyarapította a jelenkori magyar piktúrát.
Wehner Tibor
művészettörténész