Garami Gréta
Atlasz Gábor festőművész 1994-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen, mestere Veress Sándor volt. Munkái fatáblára festett olajképek, melyeknek nagy része egy világos, fénnyel átitatott, szenvedélyesen, expresszív módon fogalmazott enteriört, azaz szobabelsőt ábrázol.
A művek a műteremképek világát idézik, sokszor a „műterem” címet is viselik az alkotások. A műterem-festmények mindig ars poetikus üzenetet közvetítenek, hiszen a művész a saját műtermét festve arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a szerepe művészként a világban. A belső térről, mint a festők egyik kedvelt témájáról Atlasz Gábor így fogalmaz :
“ Mi a szoba ? Élettől és gondolattól telített festői tér. Nem interieur, hanem sokkal inkább közeg. Ürügy, hogy az ember a természet erejéről valljon, de elhagyni való burok is, az újjászületéshez. "
Atlasz Gábor belső terei egy régi vidéki otthon intim szobájának hangulatát keltik a sarokban álló asztallal és padokkal, melyek fölött az ablakon beáramlik a mindent elárasztó fény. A fényözön csupa indulatos, lendületes, világos, színes, érzéki és érzelmes gesztussal, és élvezetes, pasztózus faktúrával kerül a felületre. Képeinek alsó felén, a padlón, hatalmas, kibogozhatatlan, kavargó, egyszerre felkavaró és magába szívó felület jön létre a színes fénysugarakból. A szobában felborul a perspektíva, a tér szétesik vagy feldől, és magával borít, repít bennünket is.
Atlasz Gábor munkáinak másik része egészen más üzenetet tükröz, de a szakrálitás itt is áthatja a műveket. Realisztikusan festett fekete embereket ábrázol, akik aranyozott háttér előtt jelennek meg. Ezek a figurák egyszerre a pillanat sztárjai, akik éppen sikereiknek arany dicsfényében fürdenek, és ugyanakkor a perc és a pénz fogyasztói, rabjai, bukott angyalok hasonmásai, kínjukban üvöltő tisztítótűzben szenvedő alakok. Létpillanatok: a végső romlás állapotai – az újra emberré válás előtt.
Atlasz Gábornak nem csak festészeti, hanem mozgásszínházi munkássága is számottevő. Kezdetben Uray Péter, Bolero nevű társulatának volt a tagja, majd Paseczki Zsolttal kétszemélyes burleszkszínházat csinált, előadásaival eljutott színházi fesztiválokra, a budapesti Széké színpadától a vidéki városokon át külföldi vendégjátékokig is.
Később évekig M. Kecskés Andrással készítettek közös darabokat, melyekben az absztrakció mozgásszínházi megvalósítási lehetőségeivel foglalkoztak. Ez után pedig Atlasz Gábor Társulat néven futottak darabjai.
A Sixtus - kápolna mennyezetfreskói ihlette Freskó c. előadását a Budapesti Kamaraszínház majd a Veszprémi Petőfi Színház is egy – egy évig műsorára tűzte.
7 évig tanított a Főnix drámastúdióban és jelenleg is színházi - képzőművészeti műhelyt vezet. 2003 – 2008 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen rajzot és festészetet tanított.
Képei egyaránt szerepelnek hazai és külföldi kiállítótermekben, festészeti munkásságát több országos tárlat is fődíjával ismerte el .
Tagságok:
Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Alternatív és Független Színházak Szövetsége, Kortárs Táncművészeti Egyesület. Tagja a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának, és képzőművészeti ihletésű performanszai, mozgásszínházi előadásai rendszeresen kísérik a festészet napi központi kiállítások megnyitóit.
Az Óbudai Kulturális Központ kiállítása egyszerre mutatta be Atlasz Gábor festészeti munkásságát és Atlasz Gábort mint mozgásszínházi előadót.
A kiállítás megnyitóján Atlasz Gábor Horváth Ange Lászlóval egy szintén képzőművészeti indíttatású, külön erre az alkalomra koreografált mozgásszínházi előadást mutatott be.
Garami Gréta művészettörténész
( Duna TV KULTIKON 2015 március 4. , 43. adás )
Garami Gréta
Atlasz Gábor festőművész 1994-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen, mestere Veress Sándor volt. Munkái fatáblára festett olajképek, melyeknek nagy része egy világos, fénnyel átitatott, szenvedélyesen, expresszív módon fogalmazott enteriört, azaz szobabelsőt ábrázol.
A művek a műteremképek világát idézik, sokszor a „műterem” címet is viselik az alkotások. A műterem-festmények mindig ars poetikus üzenetet közvetítenek, hiszen a művész a saját műtermét festve arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a szerepe művészként a világban. A belső térről, mint a festők egyik kedvelt témájáról Atlasz Gábor így fogalmaz :
“ Mi a szoba ? Élettől és gondolattól telített festői tér. Nem interieur, hanem sokkal inkább közeg. Ürügy, hogy az ember a természet erejéről valljon, de elhagyni való burok is, az újjászületéshez. "
Atlasz Gábor belső terei egy régi vidéki otthon intim szobájának hangulatát keltik a sarokban álló asztallal és padokkal, melyek fölött az ablakon beáramlik a mindent elárasztó fény. A fényözön csupa indulatos, lendületes, világos, színes, érzéki és érzelmes gesztussal, és élvezetes, pasztózus faktúrával kerül a felületre. Képeinek alsó felén, a padlón, hatalmas, kibogozhatatlan, kavargó, egyszerre felkavaró és magába szívó felület jön létre a színes fénysugarakból. A szobában felborul a perspektíva, a tér szétesik vagy feldől, és magával borít, repít bennünket is.
Atlasz Gábor munkáinak másik része egészen más üzenetet tükröz, de a szakrálitás itt is áthatja a műveket. Realisztikusan festett fekete embereket ábrázol, akik aranyozott háttér előtt jelennek meg. Ezek a figurák egyszerre a pillanat sztárjai, akik éppen sikereiknek arany dicsfényében fürdenek, és ugyanakkor a perc és a pénz fogyasztói, rabjai, bukott angyalok hasonmásai, kínjukban üvöltő tisztítótűzben szenvedő alakok. Létpillanatok: a végső romlás állapotai – az újra emberré válás előtt.
Atlasz Gábornak nem csak festészeti, hanem mozgásszínházi munkássága is számottevő. Kezdetben Uray Péter, Bolero nevű társulatának volt a tagja, majd Paseczki Zsolttal kétszemélyes burleszkszínházat csinált, előadásaival eljutott színházi fesztiválokra, a budapesti Széké színpadától a vidéki városokon át külföldi vendégjátékokig is.
Később évekig M. Kecskés Andrással készítettek közös darabokat, melyekben az absztrakció mozgásszínházi megvalósítási lehetőségeivel foglalkoztak. Ez után pedig Atlasz Gábor Társulat néven futottak darabjai.
A Sixtus - kápolna mennyezetfreskói ihlette Freskó c. előadását a Budapesti Kamaraszínház majd a Veszprémi Petőfi Színház is egy – egy évig műsorára tűzte.
7 évig tanított a Főnix drámastúdióban és jelenleg is színházi - képzőművészeti műhelyt vezet. 2003 – 2008 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen rajzot és festészetet tanított.
Képei egyaránt szerepelnek hazai és külföldi kiállítótermekben, festészeti munkásságát több országos tárlat is fődíjával ismerte el .
Tagságok:
Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Alternatív és Független Színházak Szövetsége, Kortárs Táncművészeti Egyesület. Tagja a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának, és képzőművészeti ihletésű performanszai, mozgásszínházi előadásai rendszeresen kísérik a festészet napi központi kiállítások megnyitóit.
Az Óbudai Kulturális Központ kiállítása egyszerre mutatta be Atlasz Gábor festészeti munkásságát és Atlasz Gábort mint mozgásszínházi előadót.
A kiállítás megnyitóján Atlasz Gábor Horváth Ange Lászlóval egy szintén képzőművészeti indíttatású, külön erre az alkalomra koreografált mozgásszínházi előadást mutatott be.
Garami Gréta művészettörténész
( Duna TV KULTIKON 2015 március 4. , 43. adás )